Sosem szórtam a pénzt, már a szüleim is arra tanítottak engem, amikor zsebpénzt adtak nekem, hogy jól osszam be azt, amim van, felesleges dolgokra ne költsem a pénzt. Sok kicsi sokra megy alapon gyűjtögettem a pénzem, hogy egy nagyobb dolgot tudjak majd idővel megvenni.
Életem eddigi legnagyobb szerzeménye a saját lakás volt, tudtam nagyon jól, hogy szeretnék a szülői házból kiszakadni és nem feltétlenül albérletben képzeltem el az életet. Diákmunkát vállaltam az egyetem mellett, ennek egy részét elbuliztam, egy fix részét azonban félre vettem, hogy szépen lassan összegyűljön a pénz egy lakás önerejére. A legjobb megoldás pár évvel ezelőtt a lakástakarék kassza volt, mely a befizetett összegek mellé állami támogatást is adott, így 6 év alatt egészen szép összeg gyűlt össze.
Felkerestem egy pénzügyi tanácsadó céget, ahol összekötöttek egy olyan kollégával, aki a lakáshitelekben szakértő és bankoktól független tanácsot tudott adni, hol érdemes felvennem a lakáshitelt. Szüleim segítségével megszereztem egy általam kinézett kislakás árának 50%-át, a másik 50%-ot banki hitellel sikerült finanszírozni. Az ügymenet számomra igencsak bonyolult és kacifántos volt, szerencsére a tanácsadó ott állt mellettem és segített a bürokratikus ügyintézésben. A lakáshitel kapcsán derült ki, hogy szükségem van az új lakásom biztosítására is, igazán meg is lepődtem, mert nem tudtam, hogy ez kötelező jellegű lehet. Bővebben…