Van-e értelme még manapság blogot írni?!
Bízom benne, hogy nagyon is. Egyrészt kár is lenne tagadni, hogy számomra is nagyon sokat jelent, hogy amit írok, azt mások elolvassák. Korábban nem gondoltam így erre, inkább arról közelítettem meg a dolgot, hogy ezzel a sok információval segítek másokat, támogatom őket abban, hogy a számukra releváns tudáshoz eljussanak – akár gondolhatunk úgy is erre, hogy apró, izgalmas szeleteket mutatok meg a világból.
Én magam is szeretek a neten böngészni, sokat olvasni – bár már manapság inkább a képes és videós tartalmak vették át az uralmat a szöveges felett, én ilyen szempontból talán régimódinak számítok, nem tudom. Számomra sosem okozott gondot az, hogy hosszabb szövegeket olvassak el, vagy írásban fejezzem ki magam, sőt. Bár beszélni is szeretek, de sokszor úgy érzem, hogy az írás számomra a tökéletes önkifejezési forma. Milyen romantikus lenne a jövendőbeli feleségemet is úgy megtalálni, hogy csak hosszasan levelezünk egymással!… De a mai fiatalok ezért a gondolatért kiröhögnének, így csak bízom benne, hogy hátha akad egy korombeli, hozzám hasonlóan elvált valaki, akinek imponálna ez a dolog. Manapság minden túl gyorsan történik, nincs várakozás, nincs sokáig elnyújtott izgatottság. Nekem ez hiányzik. Míg a munkámban lépést tudok tartani azzal, hogy egy felgyorsult világban élünk, ezért az eredményeknek is gyorsan kell jönniük, és a hibákat is hamar orvosolni kell, addig a magánéletemben nem tudok az új kor dolgaival ilyen jól lépést tartani. Szerencsés vagyok egyébként a munkával is, mert nem kell folyton elérhetőnek lennem – meg is bolondulnék, ha akármikor csipoghatnának az eszközeim, és nekem már pattannom és reagálnom kéne. A szabadidőm szent számomra. Bővebben…












